Írásaink

Barangolás a víz fölött (Mozizás 2014)

Barangolás a víz fölött

A  Pünkösdi Teológiai Főiskola Hallgatói Önkormányzat által felkínált remek lehetőségével élhettünk az elmúlt héten. Egy nagyszerű „Mozi-Túra” résztvevőjeként megállapíthatom, hogy Darren Aronofsky (író-rendező) által megrendezett Noé története mindenképpen elvarázsolt. Olvasatom szerint még Jancsó Miklós is nagyszerű filmesnek tartja a rendezőt, akit még a Harvardon tanított. Mindenképpen szerettem volna megnézni a rendezést, ám sok kereszténytől hallottam, hogy nem bírták végig nézni a filmet. Az tény, hogy paradox érzések is tomboltak bennem a történet nézése közben, és utána is. Megosztottságot éreztem, hiszen maga  a táj elképesztő, amit a vászon lefestett elém, ám a történet a Mózes könyvében leírt vízözön sztoriját veszi alapul, azért mégis jelentős eltérésekkel is él. Legfőbb probléma az, hogy Noé fiainak nincs felesége. A filmben így az egyetemes jó és rossz kérdésköre mellett fölmerül egy emberibb, gyarlóbb probléma, ami a nemiséghez és a szerelemhez kötődik. A rendező itt fogja meg igazán a nagyérdeműt, hiszen az embereket mindig is jobban érdekelte maga az EMBER, hogy hogyan és mint élhette meg a világ végét. Magam is sokszor tűnődöm ezen a kérdésen, milyen érzések lehettek Noéban, gyermekeiben és a feleségében, mikor látták már az özönvíz beteljesedését.  PTF-es társaim között is nem kis megosztottságot láttam. Aki nem értett egyet a feldolgozással maga sem tudta eldönteni, hogy szereti ezt a filmet vagy nem. Társaim közül D. Nagy Orsolyának és Molnár Gabriellának tettem fel néhány kérdést  a filmmel kapcsolatban.

Mi volt az érzésed a film megnézése előtt?

D.                Nagy Orsolya: Hallottam barátoktól, ismerősöktől, más keresztényektől, hogy elég hűtlen a film a Bibliához, de a rendezőt ismerve egyéb téren jóra számítottam.

Molnár Gabriella: Interneten olvastam több kritikát, keresztény és nem keresztény emberektől. Minimális előítélet volt bennem.

Mi  volt az érzésed közvetlenül a film megnézése után?

D. Nagy Orsolya: Tényleg nem volt hű a Bibliához, viszont a rendezés maga, és a természeti képek megjelenítése, a film hangulata  jó volt.

Molnár Gabriella: Kettős érzés volt bennem, volt pozitív és negatív oldala a filmnek. Valójában a film igyekezett a Bibliához hű lenni, viszont hangsúlyozta az emberi képzelet gazdagságát.

Ki emelnél valamit ami számodra kiemelkedő volt a történetben?

D. Nagy Orsolya: Igen a vizualitás, például maga a Teremtés bemutatása.

Molnár Gabriella: Szintén osztom Orsi véleményét, annyit még hozzá tennék, hogy az óriások megjelenítése picit túlzó volt.

Remek (ám negatív) kép volt Noé víziója a vérben járás, és a vízben megfulladt emberek jelenete. Borzalmas volt látni, illetve hallani a  filmben  a bárkában kintről jövő emberi sikolyokat. Itt a hatásvadászat libabőrt varázsolt a bőrömre. A jelentős fantasy beütésekkel megkomponált filmben azért, a bibliai eltérésekkel szemben ott volt a megegyezés is! Ez pedig az az igazság hangsúlyozása, hogy az emberi gonoszság tette tönkre a földet. Nagyszerű példát láthatunk Noé családjától, a természet tiszteletét illetően:  ”Csak annyit végy el a természettől, amennyire feltétlen szükséged van.Amit külön megfigyeltem a látvány-világban az az animált állat tömeg. Néhol nem éreztem túl élethűnek, ám a Káin vérvonalából származó ember tömeg csata jelenetét annál inkább! Russell Crowe, Jennifer Connelly és Emma Watson remekelnek a színészi tálentumban,  Tubal-Káin szerepében Ray Winstone-nal együtt. „Hölgyeim és Uraim!” Így, vagy úgy, jár a vastaps! Bár az erősen megosztó produkció hagy némi kívánni valót  a bibliai értelmezést illetően! Annyi bizonyos, hogy aki eddig nem forgatta a bibliát kedvet kap hozzá, ha megnézi Darren Aronofsky Noéját! Nem szabad elfelejteni a jól bevett közmondást: „a jót tartsátok meg, a rosszat pedig hagyjátok el!”